'56-ról hitelesen - Eredményhírdetés
A Blinken OSA Archívum 2016 februárjában „1956-ról, hitelesen” címmel pályázatot hirdetett általános és középiskolai tanárok részére. A pályázat előmozdítása érdekében közzétettünk egy digitálisan elérhető honlapot, az 1956-os repozitóriumot, amely a hatvan évvel ezelőtti események és azok utóéletének fontos nyomtatott és audiovizuális dokumentumait tette hozzáférhetővé az archívum gyűjteményéből. A felhívás úgy szólt hogy ezen anyagok és források felhasználásával a tanárok készítsenek programot vagy óratervet, amely méltó, hiteles és a mai diákok számára érzékletes, befogadható módon mutatja be a forradalmat.
A pályázatra összesen 48 pályamű érkezett, amelyből a zsűri – Somlai Katalin, az 1956-os Intézet kutatója, Balázs Eszter, a Kodolányi Főiskola, Kommunikáció- és Médiatudományi tanszék docense és Mink András, a Blinken OSA Archívum munkatársa – öt pályázatot választott ki, amelyek elismerésben és pénzjutalomban részesültek. A pénzjutalmat Donald és Vera Blinken, a volt budapesti amerikai nagykövet és magyar származású felesége nagylelkű adománya tette lehetővé.
A pályaművek áttekintése után a zsűri nagy örömmel állapította meg, hogy nagyon sok igazán remek pályázat érkezett az ország minden tájáról, bizonyságul arra, hogy a kollégák orsázgszerte komolyan, tisztességesen és rendkívül innovatív módon, a diákok aktív bevonásával igyekeznek megemlékezni az 1956-os forradalomról. A nem díjazott pályaművek közül is nem egy figyelemreméltó munka akadt, többek között igen színvonalas színielőadások, filmetűdök illetve olyan művek, amelyek a szembesíteni igyekeztek mai ismereteinket 1956 valóságos történéseivel. A végső döntést végül az alapján hozta meg a zsűri, hogy mennyire volt az ötlet eredeti és friss. Sokan pályáztak évekkel ezelőtti műsorok, megemlékezések dokumentációjával, amelyek közül néhány igen magas színvonalú volt, mi mégis azokat részesítettük előnyben, amelyek kifejezetten a mostani felhívásra készültek. Ugyancsak fontos szempont volt az értékelésben, hogy milyen mélyen és aktívan sikerült a diákokat bevonni a közös munkába és megemlékezésbe, illetve milyen mértékben és milyen kreatív módon használta fel a pályázat a repozitóriumban hozzáférhetővé tett dokumentumokat. Az öt díjazott pályázatot e kritériumok alapján választottuk ki.
Eredmények
1. helyezett: 500.000 forint
Gyurcsik Péter, Budapest
BMSZC – Neumann János Számítástechnikai Szakgimnáziuma
A projekt résztvevői:
A megemlékezés koncepciójának kidolgozásában, a forgatókönyv megírásában a humán munkaközösség tagjai vettek részt. Az okostelefonos applikáció megvalósításában diákunk Mérő Bálint (Redmenta) segített. A történeti helyszínek dramatikus feldolgozásában iskolánk kiválasztott diákjai működtek közre. A projekt tehetségnap közel 600 diák és 70 tanár együttműködő munkájáról szólt. A program lebonyolításában jelentős szerepet játszottak a diákönkormányzat tagjai.
A projekt rövid leírása:
Legyél Te is '56 hőse! Interaktív forradalmi kalandjáték: klasszikus megemlékezés modern pedagógiai módszerekkel. Az iskolában a Blinken OSA Archivum teljes spektrumának felhasználásával kialakítottuk a forradalom fő helyszíneit. A diákok saját fejlesztésű applikációval járták végig az útvonalakat, ahol kreatív, az OSA dokumentumokat feldolgozó akadályok során gyűjtötték össze az 56 pontot, hogy hőssé váljanak. A játék célja az volt, hogy múltunkra emlékezve személyesen megtapasztalják '56 közösségformáló erejét.
Facebook esemény: https://www.facebook.com/events/759823260831615/
Promo film: https://drive.google.com/file/d/0B7KC7OXvIeQSYXZXdXRsQVMtVlU/view
2. helyezett: 300.000 forint
Kőműves Edina, Budapest
ELTE Apáczai Csere János Gyakorló Gimnázium és Kollégium
A projekt résztvevői:
Kőműves Edina, 12 kísérőtanár és kb. 120-130 diák
A projekt rövid leírása:
1956 GO Interaktív megemlékezés a 60 éves forradalomra a 60 éves Apáczaiban
Október 13-án szombaton az ELTE Apáczai Csere János Gyakorló Gimnázium és Kollégium 7. és 8. évfolyama útnak indult a városban, hogy nem hagyományos módon emlékezzenek meg az 1956-os forradalomról. A megadott feladatsor és nyomok alapján állomásról állomásra haladva a városban, digitális tartalmakat és papír alapú dokumentumokat kombinálva ismerkedtek meg a diákok 1956 néhány fontos helyszínével és szereplőjével. Az interaktív feladatokkal a célja a diákokat érzékenyebbé és receptívebbé tétele volt 1956 üzenete és emlékezete iránt, anélkül, hogy – a korosztály életkori sajátosságait figyelembe véve – a nagyobb világtörténeti összefüggések megértetésére törekedtünk. A hangsúlyt az egyes emberi sorsokra, illetve a diákokat körülvevő városi tér orientált, új szemléletet nyitó bejárására, megélésére helyeztük. Eközben a diákoknak különféle készségeket kellett használniuk, a fő fejlesztési cél az önálló információszerzés és csoportos problémamegoldás gyakorlása volt. A program címében egyszerre utal a modern interaktív szoftverekre, melyek túlmutatnak a virtuális valóságon és visszahelyezik a felhasználót a városi közösségi térbe, illetve az 1956 szellemiségét átitató dinamikára, és a forradalom általi valós és átvitt értelmű előrehaladásra.
https://www.facebook.com/1956go/?fref=ts
https://www.instagram.com/explore/tags/1956go
https://www.facebook.com/hashtag/1956go?fref=ts
Ízelítő a megvalósítás során készített anyagokból:
http://1956.osaarchivum.org/document/16422
3. helyezett: 200.000 forint
Meleg Gábor, Budapest
Vörösmarty Mihály Gimnázium
A projekt résztvevői:
Deutsch Zoltán, Tóth Eszter, Paulus Barbara, Pinczési Botond
A projekt rövid leírása:
Papírrepülők - A szabadság régen és ma
Iskolai ünnepet, megemlékezést szervezni nem kis kihívás: egyaránt követelmény a hagyomány és megújulás, a befogadhatóság és a teljesség. A tervezés során egyszerre szerettünk volna tisztelettel szólni 1956-ról, ugyanakkor a kísérletezés, az újítás vágya is munkált bennünk. Sok más kérdéssel is szembetalálkoztunk. Hogyan tudják 1956 eseményei megszólítani a mai középiskolásokat? Hol vannak a kapcsolódási pontok? A budapesti Vörösmarty Mihály Gimnázium média tagozata kísérleti dokumentumfilmet készített, melyben az iskola és az ország múltja találkozik a jelennel.
A munka a Papírrepülők címet kapta. Ez a jelkép a film elején és a végén is megjelenik, s a montázs segítségével összekapcsolja a múltat és a jelent, illetve megidézi 1956 eseményeit is. Ezt a szimbólumot a Vörösmarty Mihály Gimnáziumban is használtuk a vetítés napján: közel 500 darab papírrepülőt helyeztünk el a megemlékezés előtti délutánon. A papírrepülők szárnyán piros felirat állt: "Álmaim". A filmet több szál szövete alkotja, egyik a Blinken OSA digitális gyűjteményeiben található archív felvételek. Ehhez kapcsolódik a gimnáziumunk öregdiákjával, Haris László fotóművésszel készült interjú anyaga, illetve a jelenlegi diákokkal készített interjúsorozat. Visszatérő elem továbbá egy baseball ütő és egy kiégett villanykörte - ez utóbbi a film végén széttörik. E szálak szövete segít abban, hogy 1956 átélhető legyen a néző számára.
https://www.youtube.com/watch?v=pqhvywNBV7k
Ízelítő a megvalósítás során készített anyagokból:
http://1956.osaarchivum.org/document/16423
4. helyezett: 100.000 forint
Németh Andrea, Szombathely
Nagy Lajos Gimnázium
A projekt résztvevői:
Az iskola színjátszós diákjai voltak az előadók. A szöveg összeállításában, a források magyar nyelvre fordításában az iskola tanárai, diákjai vettek részt. A hangszerelésben, énekben Várhelyi Zoltán működött közre. A dalokat diákok énekelték. A fényképeket, filmrészleteket Mihály Luca (diák) készítette.
A projekt rövid leírása:
Ünnepi műsor forgatókönyvét készítettem el az OSA Archívum anyagainak felhasználásával. A célom az volt, hogy a középiskolások ne számukra nehezen érthető és ezért nem átélhető szövegeket hallgassanak, hanem az akkor élt fiatalok szavai meséljenek nekik az ötvenes évekről. „Kapjanak arcot” ezek a szövegek, jelenjenek meg a fiatalok személyesen előttük. Ezért az eredeti dialógusformát monológgá alakítottam. A műsort a tornateremben adtuk elő, ami a térhasználat szempontjából jelentett különös nehézséget. Úgy rendeztük el a teret, hogy a szereplő diákok a nézők közül jöttek be, és oda mentek ki, ha a szerepük éppen úgy kívánta. Ezzel a nézők figyelmét jobban fel tudtuk kelteni.
Az archívum anyagaiból az 1957-ben Amerikába menekült magyarokkal készült interjúkat használtam fel. Közülük is négy fiatal (két budapesti, egy soproni, egy paksi) visszaemlékezéseit használtam fel úgy, mintha több fiatal mesélne az ötvenes évekről. Mindegyikük más-más élethelyzetben volt: mérnök szülők, viszonylagos jólétben; rokkantnyugdíjas apa, aki otthon gyerekjátékokat készít, és azokat árulja a piacokon; árva gyerek, akit a valaha jobb anyagi körülmének között élő nagyszülő nevel; munkáscsalád, hihetetlen szegénységben. Meghagytam a szövegek élőbeszédszerű fordulatait, úgy, mintha valóban akkor születő gondolatokat hallanánk. A dialógusokból az október 23-i történések is kirajzolódtak, mert volt olyan egykori diák, aki személyesen vett részt az eseményekben, az iskolája a Parlament közelében volt. Az eredeti hangfelvételek angol nyelvűek voltak, így a műsornak külön sajátosságot adott, hogy több szövegben a saját fordításukat is felismerhették azok a diákok.
A másik forrásunk az ENSZ előtti tanúvallomást tévő fiatal egyetemista lány elbeszélése volt. Ez egy hangfájl, részben magyarul. A lány vöröskeresztes önkéntesként dolgozott, és különösen megrázó volt a visszaemlékezése a forradalom napjaira. Elmesélte beszélgetését egy sebesült szovjet katonával, aki hideg tárgyilagossággal mondta el, hogy miért lövik az egyébként fegyvertelen vöröskeresztes autókat, ápolókat. Meghagytuk az eredeti felvételt, ami aztán a műsorban „élő vallomássá” alakult át. A felvezető szöveg az angol eredeti nyelven hangzott, majd a lány szavai fokozatosan váltottak bejátszásból élővé.
Az eredeti anyagokhoz énekeket választottam, amiket az ünnepségen adtunk elő, s megpróbáltuk az akkor élt fiatalok világát megidézni: táncórával, ruhával, korabeli kellékekkel. A műsorban felhasználtam még Cseh Tamás visszaemlékezését, ami a Bérczes Lászlóval készült beszélgető könyvben található, illetve egy jelenetet Térey János Kazamaták című drámájából.
Egyéb hozadéka még a munkának az, hogy a fordító diákok munkáját szeretném összefűzni, és mintegy emlékkönyvként a fényképekkel „megjelentetni”, s a gimnazisták kezébe adni. Meggondolandó, hogy a diákok tanúvallomásokat is lefordítsanak, amivel az idegennyelv-tanulást is élőbbé tudnánk tenni…
Ízelítő a megvalósítás során készített anyagokból:
http://1956.osaarchivum.org/document/16425
5. helyezett: 100.000 forint
Nagyné Petrovics Tünde, Gyöngyös
Petőfi Sándor Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézmény Óvoda, Általános Iskola és Készségfejlesztő Iskola
A projekt résztvevői:
Bárány Ágnes, Bodócs Erika, Kákonyiné Fazakas Edit, Mellah Edit (valamennyi pedagógus)
A diákok: Fekete Boglárka, Kozma Kevin, Répás Ramóna, Iga Martin, Ivánkovics Bence, Fülöp Tamás, Nemes Marin, Vidák Nikoletta, László Bianka, Vidák Szebasztián, Huszár Norbert, Balla Alexandra
A projekt rövid leírása:
A műsor a klasszikus iskolai ünnepségre készült, de nem hagyományos formában. Versek nem szerepeltek csak korabeli hirdetések, újság cikkek, időjárás jelentés, rádió bejátszások. Mindenkihez el lehet és el kell juttatni az ünnepet, csak figyelembe kell vennünk az értelmi képességeiket és azt a célt, hogy minél több érzékszervükre próbáljunk meg hatni. A gyógypedagógus felelőssége a hogyan kidolgozása, ami természetesen több előkészületet igényel a pedagógustól. Fontosnak tartom a helytörténet megjelenítését is. A lendületesen összeállított program a kép- narráció- zene összhangja érthető műsort eredményezhet minden részt vevő számára.
Ízelítő a megvalósítás során készített anyagokból:
http://1956.osaarchivum.org/document/16424